A gyermekkor a legtágabb értelemben vett tanulásnak és életfontosságú beállítódások kialakulásának kora, a szabadság ideje óvodásaink számára. "Micimackó kor": a minden és semmit csinálás különös keveréke. Érzéki és érzelmes. A gyereknél az első években még nagyon közel áll egymáshoz a testi és lelki fejlődés így szeretettel, figyelemmel, örömmel, pozitív érzéssel és gondolattal vesszük körül őket, mellyel érdeklődésük, érzékelésük intenzitása formálódik, alakul.
"A szeretet nem uralkodik, hanem formál és ez több."
Minden individualitás egyetlen, s rejtélyes; a gyerekeknek nemcsak ujjlenyomatuk, hanem én-struktúrájuk is különbözik, így a számára felajánlott lehetőségek széles köréből a gyermek kiválasztja a neki megfelelőt. Ugyanakkor tudjuk, hogy az emberi élet változásainak vannak olyan törvényszerűségei, amelyek mind testi, lelki, szellemi értelemben nyomon követhetők. Ezekből a törvényszerűségekből következik, hogy a gyerek saját tempója szerint fedezze fel a világot, s így dolgozza fel tapasztalataiból származó élményeit is. Gyermekeinknek megfelelő ismeretei legyenek a világról, környezetről s mindez tükröződjön veselkedésükben, magatartásukban. Erkölcsös viselkedés kultúrával rendelkezzenek, szociális érzelmeik átélésével segítsék embertársaikat. Autonóm, művelt, okos kreatív, esztétikai érzelmek iránt fogékony gyerekeket szeretnénk óvodánkban "látni", kiknek viselkedésében, kommunikációjában a környezeti szépség felismerésében mindez tükröződik.
Az Alapprogram a gyermeki személyiségből indul ki, abból a tényből, hogy az ember gyermek egyedi, mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának.,s talán vitathatóan - arra vállalkozik, hogy a gyermeki szükségletek szem előtt tartásával alkossa meg gyermekképét. A gyermekkép sokféle megfogalmazásban ugyan, de egyesíti mindazt, ami JÓ a gyermek számára. Nyíri Tamás: A gyermek ember című csodálatos gondolatai bizonyíthatják ezt.
A gyermek ember szellemi, személyes életre,
szabadságra és felelősségre,
közösségre, nyelvre és kultúrára van rendelve. Nem szabad dologként bánni vele vagy „birtoknak" tekinteni. Személy voltából következik, hogy vannak jogai. Joga van a törvények nyújtotta védelemre, gondozásra és nevelésre,
szeretetre és megértésre, gyermek voltának
elismerésére és képességei kifejlesztésére.A gyermek még nincs birtokában tényleges döntési képességének. Belső és külső hatások elősegíthetik vagy korlátozhatják jóra való szabadságának feltételeit. A gyermeket már személyes döntését megelőzően is el lehet rontani. A hatások kényszerű korlátozása vagy megszüntetése a nevelés folyamán történik. Hogy a gyermek nevelésre szorul, az azt bizonyítja, hogy
szabadság és megkötöttség nem zárja ki egymást. A gyermek szabadsága, létének bizonytalanságával együtt, esélyeket ad neki arra, hogy azzá legyen, ami voltaképpen lehet.
Szabadsága azonban vezetésért kiált.A szabadság és a játék között különleges kapcsolat van. Aki gyermeket mond, a
játékra gondol. A gyermek játszani akar, és minden játékánál szüksége van a maga által szabott mértékre.
Mivel
szeretik, azért tud
szeretni.Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely
a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére.
A mindennapi óvodai gyakorlat bizonyítja, hogy ezen értékek a múlt és a ma óvodai nevelésében örök kategóriát képeznek.
A szeretet kapcsolatok óvónő–gyermek, gyermek–gyermek között az egész óvodai nevelést átszövik. Az elfogadás, a megértés, a tisztelet az óvodapedagógus mintájában nyernek értékközvetítést, ugyanúgy, mint a derű, az őszinteség, a segítés, az egymásra odafigyelés, az udvariasság. A gyermeki szabadság és a megkötöttség a gyermeki önmegvalósítást, az önkéntességet nem sértő magatartási szokásokban jelenik meg. Az óvodapedagógusnak minden gyereket a jövő embereként kell szemlélnie, így ez arra sarkal bennünket, hogy új képességeket fejlesszünk ki magunkban s így minden gyerekben a jövő jeleit fedezzük fel, s ápoljuk.
"Gyermekeid nem a te gyermekeid
Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők.
Általad de nem tetőled jönnek.
Veled vannak és nem a tiéd. Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem.
Mert saját gondolataik vannak. Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem.
Mert az a holnap házában lakik,
hová te még álmodban sem jutsz el.
Formálhatod magad saját képükre, de
őket saját képedre formálni ne törekedjél.
Mert az élet nem halad hátrafelé
s nem időz a tegnappal." (Kohlil Gihran)
